Ami a babás-mamás konyvekből kimaradt…

Miután kiderült, hogy babánk érkezik rengeteg könyvet kaptam. Mind
arról szólt, hogy fürdessük, etessük, öltöztessük. Azzal tisztában voltam, hogy
nem a fülénél fogva lógatjuk forró vízbe, tehát olyan sok újat nem mondtak.
Minden könyv a babáról szólt. A baba így a baba úgy. Azt sejtettem,
hogy nem kell 3 doktori, hogy a születendő kis csodánk életbe tartsam
felneveljem, de még is valami előzetes hiányzott. Bárkit kérdeztem mire
számíthatok, annak tudatában perzse hogy minden terhesség és minden
gyerek más… A legtöbben arról beszéltek, hogy milyenek voltak az éjszakák,
a nappalok, a fogzás, a hasfájás, a szoptatás…
Volt egy szimpi kis regény „Nem harap a spenót“ címmel én ezt olvastam
csak el. Sok klassz dolog szerepelt benne, egy édesanya első gyerekes
éveiről olvastam, aki egy idegen országban és kultúrában próbál boldogulni.
Jó könyv, de még mindíg kevés ahoz, hogy az ember csak sejtse hogy itt
többről van szó. Ő inkább a gyerekek étkezéséről, szocializálásról írt. Szóval
még mindíg csak a gyerek.. Igen tudom persze hogy a gyerkőcről, hisz
Anyává leszünk, no de épp ez az! A Nő aki a bölcsőt ringatja, no róla kevés
szó esik.
Miről nem írnak és én hiányoltam:
– hogy sok-sok idegen fog beleokoskodni a magánéletembe. Lesz aki
kéretlen tanácsokkal lát el
– többesszám lesztek. Tehát fogatok lesz, kalkiltok, szoptok, alszotok..
– ezerszer fogom végig hallgatni mások szülés történetét és kiderül hogy
a császár nem minősül szülésnek, pedig de
– még ennél is többen fognak rémtörténeteket mesélni a
gyereknevelésről, hogy az övék hogy nem aludt, evett, kakilt…
– ha valaminek örülnék, biztos lesz valaki aki el akarja rontani azzal a
szóval, hogy „még“
– hogy az a kapcsolat ami működött gyerek nélkül, gyerekkel már nem
biztos hogy ugyanúgy fog
– hogy kicsit elveszek, eltűnök
– hogy a nagyszülők másképp szeretnek
– hogy mindenki a rohanó idővel nyomorgat és közben tényleg rohan
– hogy állandóan mindenki a babáról faggat. Olyan szuper kérdésekkel,
hogy eszike-e, alszik-e, hány foga van. Néha kedvem lenne kirakni egy
kis táblát a nyakába az aktualításokkal
– hogy a védőnő, nem is tudom mire való (hozzám nem sok mindent
vágott)
– hogy a gyermeknevelés az egyik legmegosztóbb tevékenység
– hogy az Anyám még többet fog jelenteni nekem, mint valaha és még
messzebbenek érzem azt a 240 km-et, mint valaha
– hogy új barátaid lesznek és mások lemorzsolódnak
– hogy nem minden pasiba kattan át azonnal az Apa üzemmód
– hogy kell nőnek maradni, miközben anya is vagy és ha te tudod is
kezelni, lehet a párod nem fogja
– hogy a szex vajon mi?
– hogy …

Biztos mindenki tudna még hozzátenni a felsoroláshoz. Nekem még van mit
hozzátenni, mert nem csak ijesztő és bizar dolgok jönnek, ha bővül a család.
Azt soha senki nem fogja tudni megközelítőleg se leírni, elmesélni
milyen amikor először találkoztok. Te sem tudod elépzelni, pedig 9 hónapig
erről álmodozol. Nem figyelmeztet senki, hogy attól a földöntúli boldogságtól
amit érzel az első találkozás után, kb elmegy az eszed első 24 órában és
egész nap csak tologatod, puszilgatod a babád a kórházban és jó hogy
vannak nővérkék akik emlékeztetnek, hogy meg is kéne etetni. Nem írják a
könyvek, hogy te bármire képes vagy és még annál is többre ezért a kis
életért. Olyan energiáid vannak és annyi könnyed, hogy arról sejtésed sem
volt eddig. Mérhetetlen öröm egy puki, egy böfi, egy kakis pelus.. Új dimenzió
nyílik meg a szülő léttel és nem összehasonlítandó az előző élettel,
életvitellel. Máshogy lesz jó, szép, boldog, vidám, fárasztó…
Vannak dolgok, amire nem lehet felkészülni, nem lehet leírni… talán ez
is ilyen…

Egy anya tollából

Tags:
,